Oldaltérkép
Hotelben négyesben
A pincér jégbe hűtött pezsgőt hoz, a bejárati ajtó melletti terített asztalon aprósütemény, üdítő, tányérok, poharak, szalvéta. Így fogadnak bennünket a szálloda halljában.
ANYÁK LAPJA
(2010.május)
Férjem a recepciós pultnál a papírokat intézi, épp most kapja meg a mágneskártyát. A lányaink, Orsi és Bori elmajszolnak egy kis édességet, mi koccintunk, hogy végre itt vagyunk és lazíthatunk. Tetszik nekünk ez a békés, kedves falu, Alsópáhok, de valójában azért jöttünk ide, mert ez - ahogy a neten megnéztük - családbarát hely. Nekünk pedig az kell, hogy Orsi és Bori kedvére ugrálhasson a kertben meg a trambulinon, hintázzanak, csúszdázzanak, lubickoljanak a medencében az apjukkal, vagy menjenek rajzolni, festeni, filcfigurákat gyártani a nekik rendezett gyerekfoglalkozásokon. Reméljük, amíg ők önfeledten játszanak, mi úszhatunk, szaunázhatunk, napozhatunk, titkon én meg egy kozmetikai kényesztetésre is vágyom.
Az István-házban fogaltunk apartmant. Férjem behordja a bőröndöket, a lánykák már futnak, mint a kiscsikók, én meg szedem a lábam utánuk, vállamon a táska mesekönyvekkel és a kedvenc babákkal. A másodikra megyünk - több emelet nincs is, ez a méret illik ide, ebbe a szelíd dombos tájba - ,lifttel. Orsi az erőszakosabb meg a nagyobb, ő nyomja a gombot, Bori nyafog, megígérjük, legközelebb ő kezeli a liftet. A fülke tágas, tükrös, de az igazi érdekesség, hogy érintésre suhan felfelé-lefelé. Ez nekik olyan jó móka, hogy legalább háromszor megyünk föl-le, mire végre kiparancsolhatom őket. Akkor lekapják a cipőjüket, és a folyosón kezdenek nyargalászni, a szőnyeg puha autóút, sávokkal és gyalogátkelőkkel, a falat kis kocsik, biciklik díszítik, és a kerekük forog, forgatják is, meg versenyt is futnak egymással, ránk se hederítenek.
Micsoda édes nyugalom - mondom Zolinak, a férjemnek, aki betessékel az ajtón. Jóra számítottam, de a jaj de jó látvány meglep. Tágas előtér, hatalmas gardróbokkal, ezt csak egy nő tudja igazán becsülni. Csinos kis konyha, teljes felszereléssel. Aha, ott a mikró, akkor reggel ágyba fogom kapni a tejeskávémat. A háló közepén egy hatalmas franciaágy, a tüzes bordó falon, az ágy fölött egy körkörös felirat. Most nem tekerem a nyakam, hogy elolvassam, inkább belehuppanok a fotelba, Zoli az íróasztalhoz ül, belenéz egy-két prospektusba, olvassa a programokat meg azt, hogy a hotel fejlesztése az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretén belül az Európai Unió támogatásával készült.
A gyerkőcök berobbannak, felfedezik a szekrénybe rejtett babakocsit, etetőszéket, a pelenkázót, meg is szerzik róla a párnát, majd a gyerekszobában óriási ovációban törnek ki az emeletes ágy láttán. Orsi felmászik létrán, Bori áhítattal nézi a nővérét, majd elfekszik a babzsák fotelben. Amikor bekukkantok hozzájuk, észreveszem a beépített bébifont, amely őrködik helyettem. A fürdőszobában dubla mosdó, alatta babafürdőkád, bili, fellépő, külön zuhany a csöppségeknek, és üvegfülke a nagyoknak. Zoli kapcsolgat, és amikor rálel a sárgás fényű hangulatlámpára, sokat sejtetően rám néz. Én meg az órámra nézek, és hajtom ki őket, hogy menjenek, hétágra süt a nap, és itt van az orrunk előtt a játszótér. Jut eszembe, még medencézünk is (svédasztalos) vacsora előtt.
De én most szeretnék kirámolni. Közben észreveszem a névre szóló üdvözlőkártyánkat, a tálcára kikészített finom bort és mellette a gyümölcsöstálat. Még a körkörösen festett sorokat is elolvasom: szerelmetes üzenet. Átöltözöm, megigazítom a hajam, és arra gondolok, ha majd a lányaink elaludnak, szólok Zolinak, olvassa el ő is.
