Oldaltérkép
„Otthagyok a szívemből egy darabot…”
Minden babát az ölébe vesz. A foglalkozások végén öleléssel búcsúzik tőlük. – Csak apró, pici dolgokat találok ki, adok át, amelyek mögött nincs más, csak a színtiszta szeretet – fogalmaz Katona Borbála a Bori-babatorna megálmodója, testnevelő tanár, úszóedző, de legfőképpen kétgyermekes boldog édesanya.
BABAPATIKA
(2008. március)
Babatorna, ének, mondóka, bábozás, akadálypálya, kötetlen beszélgetések, örömteli játék – mind-mind részei a tornának, amelyet Katona Borbála álmodott meg 2004-ben. A foglalkozások egyik boldog pillanata az almaevés is, ez úgy zajlik, hogy a gyerekek Mackó Marcitól kapják a legfinomabb almagerezdeket. Megvárják, amíg szólítja őket, és köszönömmel veszik el a kapott almát. A teaivás „szertartásán” a pohár használatát tanulhatják meg a kicsik – a közösség ereje itt is hihetetlen. A foglalkozás végén , az utolsó negyedóra-húsz percben kézműves tevékenységre nyílik lehetőség. Az a cél, hogy a babák minél nagyobb mértékben részt vehessenek az alkotásban. Csodás dolgok kerülnek ki a kezek közül, igazi kis csapatmunka anya és gyermeke között. Így mindig „teli” kézzel és „teli” szívvel mennek haza egy-egy foglalkozásról.
Szárazon és vízben
A fiatal kora ellenére nagy élettapasztalattal bíró oktató zárt csoportos rendszerben szervezte meg a babatornát, tíz fős babacsoportokat létrehozva. Három-négy hónapig tart egy-egy tanfolyam, és biztosítja, hogy ez idő alatt mindig ugyanaz a tíz baba járjon egy csoportba. Így a babák és a szülők egyre nagyobb bizalommal, egyre nyitottabban jönnek az órákra, hiszen megismerik egymást.
Bori hat önálló babatorna-csoportot, egy ikertorna-csoportot vezet, és babaúszásra is invitálja a tornára járó családokat. Az ovis tornára pedig azok a 3-4 éves gyerekek járnak, akik előzőleg „kitanulták” már a babatornás foglalkozásokat. A csöppségek ekkor már a szüleik nélkül vesznek részt az órákon, amelyek hasonló légkörben, ugyanazon a helyszínen zajlanak.
Vidám programokkal
„Rendezvényeinket csaknem száz Bori-babatornás családot mozgatni. Januárba síelni megyünk, ahol a legnagyobbakat és szüleiket síelni tanítjuk, délutánonként vízicsaták zajlanak, esténként kézműveskedés és örömzenélés folyik – folytatja átszellemülten Bori. - Februárban Bori-bababált rendezek, ez az egyetlen rendezvényem, amelyen csak nagykorúak vesznek részt. Márciusban Alsópáhokon, a Kolpingban lesz egy tábor, ahová az ország minden részéből várom a családokat, hogy belekóstolhassanak ebbe a kis csodába. Majd következik a húsvét megünneplése – babatojás-keresés, májusban pedig babamajálist szervezek, amelynek évről évre visszatérő versenyszáma a Bori-babamaraton. Ez 42 méteres táv („ezredmaraton”), amelyet a csöppségek önállóan teljesítenek. Mindannyian szurkolunk, minden célba érkező győztes lesz, a pontos időeredmények bekerülnek a „történelemkönyvekbe” a legboldogabbak pedig az édesanyák.
Ajándékkal, oklevéllel és sok öleléssel jutalmazzuk a táv teljesítőit. Júniusban napközis családi baba-testvértábort tartok a Wekerle-telepen. Reggel nyolc órától délután ötig együtt vagyunk: tornázunk, diafilmet nézünk, kézműveskedünk, pancsolunk és jókat eszünk együtt – 14-15 családot érint ez a program. Az idén nyáron tervezem, hogy Gyöngyösfalun sátortáborba viszek babacsaládokat. Év végi programunk a Mikulás-váró rendezvény, amelyre bűbájos, jóságos, igazi Mikulás érkezik, aki velünk együtt tornázik, dalt ír a babáknak, és simogatása, lelkesedése egész évben velünk marad.”
Közösség kovácsolódik itt. Boritól megtudom, hogy a három év alatt a csoportokban sok házasság lett élhetőbb, szeretettelibb. A jó családi példa óriási húzóerő, aki nem így él, megpróbál megváltozni. Sok édesanyát segítettek át a szülés utáni depresszión, egy-egy betegség lelki terheit is átvállalja a közösség.
Mi kerül elő a zsebből?
- Úgy képzelem el magam, mintha egy hatalmas kabát lenne rajtam, amelyen legalább száz zseb van – mondja vidáman Bori. – Mivel minden órám más és más, mindig azt veszem elő a zsebeimből, amire éppen szükség van. Ha kell, elővarázsolok belőlük egy-egy szappanbuborékot vagy ölelést, ami átsegíti a holtponton a babákat, van úgy, hogy hirtelen csendet teremtünk, esetleg hatalmas nevetést csapunk. Nincsenek sírós babák, nincsen hiszti és verekedés az órákon. Szeretetet sugárzok, és minden órám után úgy érzem, hogy otthagytam magamból egy darabot a babák és a szülők testében lelkében egyaránt. Szeretném, ha élményekkel magrakottan, szeretettel feltöltődve – amit egymástól kaptak és egymásnak adtak a szülők, segítségemmel – lépnének ki a teremből a mindennapi életbe.
| A Bori-babatorna képei megtalálhatók az interneten, a fotoalbum.hu, illetve a kep.tar.hu oldalon. A keresőbe írják be: boribabatorna. |
