Oldaltérkép
Türelem, szeretet, dicséret
A pocaklakó kilenc hónapon keresztül a magzatvízben lebeg, úszkál, mi sem természetesebb, hogy ezt a mozgásformát a külvilágban is felelevenítse. Gáspárné Báló Éva, az alsópáhoki Kolping Hotel sportanimátora 25 éve foglalkozik gyerekekkel, tőle kaptunk tanácsokat a jó hozzállás kialakításához.
ANYÁK LAPJA
(2008. november)
Úszásra hangolva
Az úszástudás életre szóló készség. Bárki bármikor elsajátíthatja, hiszen - különleges körülmények között - nem csak a saját vagy más életét mentheti meg, hanem olyan mozgásforma, amellyel javítható a mozgáskoordináció, megnő a tüdő vitálkapacitása, erősödik az immunrendszer, és úgy edzi a izmokat, hogy közben nem ró terhet az izületekre. Van azonban ennél sokkal fontosabb tulajdonsága: az önfeledt játék örömével emlékezetes pillanatokat hozhat kicsik és nagyok életébe, ezen felül – a vízbiztonság kialakulásával - egyenes úton vezet a víz szeretetéhez.
Mikor kezdjük?
Mint már említettük, bármikor, de ha adhatunk egy tanácsot: minél korábban. Három hónapos korban, amikor a kicsi már megkapta az oltásait, azonnal elindulhatunk uszodát keresni, ahol tartanak babaúszás-foglalkozásokat. Azért jó ilyenkor, mert ekkor még hagyatkozhatunk a baba búvárreflexére, amely efféle ösztönös reakció, amelynek során a kicsi önkéntelenül kifújja az orrán át a levegőt a víz alatt, ezáltal lezárja a garatot, és nem jut víz a tüdejébe. Ez a csodálatos folyamat megkönnyíti a vízhez szoktatást, és lehetőséget ad arra, hogy az együttlétek alkalmával még szorosabbra fűződjön a kapcsolat a baba é szülei között. Ez azonban múló reflex, hét-nyolc hónapos, legkésőbb egyéves korban már nyoma sincs , helyét átveszi a tudatosan vezérelt mozgás és légzés.
Lekéstük a búvárreflexet
„Természetesen ekkor sincs baj” – modja Báló Éva. A gyerekek gyakorlatilag mindent el tudnak sajátítani. Szerinte igazán csak olyan ember tud úszni, aki le mer merülni a víz alá, vagyis van kellő vízbiztonsága. Ezt akár otthon is gyakorolhatjuk: engedjük tele a kádat vízzel, és dobjunk bele kisebb tárgyakat, amelyeket aztán a kicsinek fel kell hoznia. Lényeges, hogy ne feladatként, hanem játékként és szórakozásként éljük meg a helyzetet. Ha nincs kedve hozzá, ha fél, ne erőltessük, de ne is adjuk fel: próbálkozzunk később, vagy keressünk fel egy olyan intézményt, ahol a többi gyerek példája elsöpri a víztől való félelmet. Már régen nem állja meg a helyét az a „jó” szülői szokás, hogy bele kell dobni a vízbe a gyereket, aztán majd kiúszik… Többet ártunk vele, mint gondolnánk.
Kis delfinek
„Az lenne a legjobb, ha a iskolaérettség része lehetne az úszni tudás – vélekedik a szakember -, mert sokat lendíthet a kisdiákok motoros képességeinek és mozgáskoordinációs készségeinek fejlődésében. Ezért is ideális a 3-7 éves kor a későbbi úszástanulás megkezdésére, amelynek során, csakúgy , mint a babaúszásnál, továbbra is a biztonságos és örömteli úszni tudás a cél. Tanítottam olyan kisgyereket, aki három tanfolyamon tanult meg úszni… Az elsőn csak ült a medence szélén, és utálta a vizet. A másodiknál már a bokáját is bele merte dugni. A harmadiknál aztán szárnyakat – jobban mondva, uszonyokat – kapott a dicsérettől, és később búvárúszóversenyeket nyert az Egyesült Államokban. De a Kolpingban olyan csemete is akadt, akiről már három foglalkozás után le lehetett venni a karúszót. Minden gyerek más és más, nekünk – szülőknek és szakembereknek – pedig az a feladatunk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőlük – mindezt nagy-nagy szeretettel, türelemmel és sok-sok dicsérettel.”
| Az alsópáhoki Kolping Hotelben minden évben ötnapos úszótáborok várják az úszás leendő kis rajongóit Gáspárné Báló Éva . |
